2.Fejezet: A Napló

A nap folyamán megérkezett az összes diáklány, a tanárok és minden egyéb is.
Jess-szel nagyon jól összebarátkoztunk és épp most is vele sétálunk a nagy vacsoraterem felé, ahol ma este egy "ismerkedő est" lesz.
Kikötötték, hogy mindenkinek az iskola egyenruhájában kell lennie, szóval az röviden annyit tesz, hogy fekete szoknya, fehér ing, fekete blézer az iskola címerével hímezve a mell részen.És magassarkú.Ne kérdezzétek, hogy mostanában itt ez miért divat, hogy a lányoknak 10centis sarkú cipőben kell járnia...Még szerencse, hogy nagyon kényelmes.Sőt...Ez a legkényelmesebb magassarkú, amiben valaha is voltam!
-Amúgy...-Szólaltam meg a folyosón, Jess mellett lépkedve.-Te tudsz valamit erről a helyről meg a történelméről?
-Csak azt, hogy mikor épült meg ilyeneket...-Vont vállat.-De anyám...Adott egy nagy, régi naplót, ami még a dédimamámé volt...Leírt mindent erről a helyről meg ilyenek...De még nem volt időm beleolvasni.
-Oh...-Bólintottam.-Majd...Beleolvashatunk ha visszaértünk a szobába?
-Persze.-Bólogatott.-Úgy is akartam...
Megérkeztünk a terem bejáratához és beléptünk...
Egy csomó diák volt bent...Az asztalok körül, a falnál, mindenhol...
Beszélgettek és nevetgéltek.Egyesek ettek, ittak...
A tanárok és az igazgatónő is nagyon jól elvoltak...
-Hát...Ez valahogy nem az én köröm.-Húzta el a száját Jess.
-És az enyém sem...-Bólintottam ugyanolyan arckifejezéssel.
-Mi lenne ha...Nyúlnánk le egy kis kaját, piát, aztán visszavonulnánk a szobánkba és beleolvasnánk a naplóba?-Fordult felém.Bólintottam, majd az asztalhoz léptünk, vettünk egy rakat kaját egy nagy tálcára, üdítőt, aztán óvatosan kislisszoltunk a teremből...Remek, ismerkedő est letudva!
Visszamentünk a "lakosztályunkba".Bementünk Jess szobájába, felkapcsoltuk a villanyt, leültünk az ágyára és Ő meg előszedte a naplót...
Egy fekete, bőr kötéses, régies könyv volt.Kinyitottuk az első oldalnál...
-"Első Bejegyzés..."-Olvasta fel Jessica.-"Az Érkezés".-Rám pillantott, én meg bólintottam, hogy folytassa.-"Megérkeztünk Vartlock-ba és megjegyzem a hideg is kiráz ettől a helytől.És erre még a pletykák is rátesznek egy lapáttal.Az anyám ragaszkodott hozzá, hogy ide járjak, mondván, Ő is és a családunk egész női generációja is ide járt 1364-től kezdve...".
-Várj csak...-Állítottam meg.-Nekem az igazgatónő, Mrs. Vartlock azt mondta, hogy az iskola...
-1542-ben épült...De...Akkor...-Fejezte be helyettem a mondatot Jess.-Mi az a 168 év, ami...Szóval...Ha a családom női generációja ide járt már 1364-től...Akkor hogy épülhetett a suli 1542-ben?!
-Én...Nem tudom.-Ráztam meg a fejem.-De folytasd!-Böktem a könyvre.
-"A szobaosztás után kipakoltam a ruháimat és akkor érkezett meg a szobatársam, Brunhilde.Nagyon jól kijöttünk és megkedveltük egymást rövid időn belül.Már együtt mentünk az ismerkedő estre is, amin az igazgatónő, Mrs.Vartlock elmondta a köszöntőbeszédét.Még mindig utáltam ezt a helyet és nem akartam itt lenni.Az édesapám, a Drensen-be járt és Ő mesélt nekem a Vartlock-ról...Nem éppen meséket.Elmondta az iskola valódi célját, hogy mire akarnak minket tanítani.Ki akarnak képezni minket, hogy az iskola végére szívtelen szörnyetegek legyünk..."
-Ennyi?-Kérdeztem, mire Jess bólintott.-Szívtelen szörnyetegek?!Kiképezni?!Mire gondolhatott a dédid, Jess?!-Pillantottam rá.
-Nem...Nem tudom.-Vonta vállat.-De a nagymamám mesélte, hogy miután kikerült a dédi innen...Megőrült és...Bezárták egy idegszanatóriumba.Azt mondta, hogy...Teljesen szürreálisan viselkedett és valami...Vámpírokról meg vérfarkasokról, meg...A világ leigázásáról beszélt...-Motyogta.-Nem tudom...A Te szüleid nem meséltek a suliról?
-Nem igazán.-Ráztam meg a fejem.-Anyu ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjek, de apu...Nos...Ő nagyon ellenezte.És...Mikor aláírták a papírokat az igazgatónő irodájában én kint vártam őket és hallottam, hogy veszekednek...Apám valami olyasmit mondott, hogy..."Nem fogom hagyni, hogy a lányom magadfajta vérszívó legyen...".Ezt Mrs.Vartlock-nak mondta...Erre a nő meg valami olyat felelt, hogy én nagyon fontos ember leszek itt és hogy nem szabad a Drensenesekkel kapcsolatba lépnem, mert veszélyes...És le korcsozta őket...Nem értem...-Sóhajtottam.
-Nyugi...Úgy is rá fogunk jönni.-Tette a vállamra a kezét, majd összemosolyogtunk és Jess a következő bejegyzésre tért.-"Az idő borús ma.Gyászos a hangulat is az iskolában.Molly Spring hirtelen eltűnése nagyon felkavart mindenkit.Aztán...A lány eltűnése utáni éjszakán jött a hír, hogy megtalálták a holttestét-vagyis annak a maradványait-a Drensen és a Vartlock közötti erdőben.Mindannyian tudjuk, hogy kik tették...És ez nem is titok.A Drensen farkasai.Julia Vartlock, az igazgatónőnk ma ellátogat a Drensen-be, hogy beszéljen az igazgatóval, Kraven Drensen-nel.Mindannyian kíváncsiak vagyunk a fejleményekre, főként én és Brunhilde.Mi ketten legalább tisztán látjuk mi folyik itt.Gyilkosokat akarnak belőlünk csinálni.De most, hogy Molly-val ez történt szerintem Mrs.Vartlock kétszer is átgondolja, hogy mi lenne a helyes lépés..."
-Julia Vartlock?!-Vontam fel a szemöldökömet.-A mostani igazgatónőt is így hívják...-Állapítottam meg.
-Ez...Nem tuti összefüggés.-Rázta meg a fejét.-Mindenkit hívhatnak így...Gondolj bele...Egy női generációban hányszor lehet ugyan az a név?Akkoriban divat volt, hogy a lányokat az anyjuk után, a fiúkat, pedig az apjuk után keresztelnek...
-Igazad van...-Bólintottam.-De arra mekkora az esély, hogy a Drensen mostani igazgatóját is Kraven Drensen-nek hívják?!
-Jó...Mindegy.-Rázta meg a fejét.
-Én még mindig nem értem ezt...Miféle...Gyilkost akartak belőlük csinálni?-Pillantottam a könyvre.
-Nézzük csak...-Elmélkedett el Jess.-A dédim, mint mondtam idegszanatóriumba került...Azt hajtogatta, hogy "Nem akarok vámpír lenni...Nem leszek gyilkos!"...Ez egy összefüggés, nem?-Pillantott rám.
-De...De hát...Vámpírok?!A dédid...Elmegyógyintézetben volt...És lehet, hogy nem véletlen...Lehet, hogy tényleg megbolondult és...Ez is lehet egy magyarázat.Már persze nem akarlak megsérteni!-Fűztem hozzá gyorsan.-Nem bántásnak szántam...
-Persze, semmi gáz...Értem, hogy érted...-Bólintott egy apró mosoly kíséretében.
-Akkor oké...-Bólintottam.-Na...Most olvasom én.-Vettem át a könyvet és tovább olvastam...

1.Fejezet: Érkezés

-Jaj anyu!-Öleltem meg mosolyogva az édesanyámat.-Nyugi már...Nem meghalni készülök.
-Jól van na...-Mosolyodott el.-Tudod, hogy nekünk ez milyen sokat jelent...Hogy ide jössz tanulni...Ahova én is jártam!-Ölelt meg ismét, majd elindultunk be, a hatalmas épületbe.
-Áh, maguk Travis-ék?!-Jött elénk egy fiatal férfi mosolyogva.Apám bólintott.-Már vártuk önöket!Kérem erre...-Indult el a lépcsőn, mi meg utánuk.
A Vartlock Leány Középiskolában vagyunk.Ez az iskola egy speciális suli.Gazdag, nemesi, vagy történelmi családok tagjai is ide jártak, itt tanultak, stb...És most én is itt fogok.
Megálltunk egy folyosó végében, egy nagy tölgyfa ajtó előtt, ami kinyílt...
Beléptünk és az asztal mögött egy fiatal, harmincas éveiben járó, gyönyörű nő volt...Csak nem Ő az igazgatónő?!
-Áh...Kate!-Mosolygott az anyámra a nő, majd felállt és kilépett az asztal mögül...
Oké, én nem olyan ember vagyok, aki leszól másokat az öltözködése alapján, de ez a nő...Nos...Jobban hasonlított egy prostira, mint egy igazgatónőre...
-Julia!-Mosolyodott el anyu, majd puszit váltottak a nővel.
-És persze John Travis...-Pillantott apámra szúrós szemekkel...-A Drensen növendéke voltál, nemde?
-Ahogy mondod, Julia...-Felelte apám kimérten.Nem vagyok hülye, így észrevettem, hogy apám és Mrs.Vartlock között elég éles feszültség van.Nemigazán kedvelik egymást...
-Végül pedig a lányotok...-Pillantott rám mosolyogva.-Szia!Julia Vartlock vagyok.Az igazgatónő.Mrs.Vartlock a diákoknak.
-Elena Travis...-Motyogtam halkan.A szemei...Teljesen megbabonáztak.Jég-kékek voltak és, mintha a vesémig látott volna...Szinte olvasott bennem...
-Örülök, hogy ide fogsz járni, Elena.Az édesanyád is remek tanítvány volt itt...És a legkedvesebb barátom.-Pillantott az anyámra.
-Én is örülök, hogy ide járhatok...Már sokat meséltek a szüleim erről a helyről...-Mosolyogtam félénken.
-Hát...Rendben.-Egyenesedett fel a nő, majd az asztalához lépett.-Itt van egy-két papír, amit alá kell írni a szülőknek.Elena!Itt az órarended, a tankönyveid és minden fontos dolog.Na meg persze az iskola házirendje.-Nyújtott felém két papírt, amit elvettem, aztán az asztalon lévő könyveket bepakoltam a táskámba.
-Kicsim...Kint várj meg minket.Mi addig aláírjuk a papírokat.-Mondta anyu, mire én kimentem.És leültem az ajtó melletti fa székre...
Hallgatagon bámultam magam elé.Kicsit ijesztő ez a nő...Nem is tudom miért, de mintha...Maga a halál lenne...Csak kicsit szerényebb formában...Ijesztő...-Megborzongtam, majd hangokra lettem figyelmes, amik bentről jöttek...
"Nem fogom hagyni, hogy a lányom magad fajta vérszívók között legyen."-Ez apám hangja volt...Tisztán hallottam.
"John!Te is tudod, hogy muszáj ide járnia..."-Ez pedig anyu volt.
"Nem mondok le Róla.Elena nagyon fontos ember lesz itt.Nem szabad elmennie...És...Még véletlenül sem lenne szabad a másik iskolával kapcsolatba lépnie...Veszélyes...Azok a korcsok..."-Mrs.Vartlock-nak elég gúnyos hangja volt, amin meglepődtem.
"Vigyázz a szádra, Julia!"-Ez ismét apu volt, de a hangjára alig ismertem rá...Fenyegető volt és ijesztő...Mi ütött beléjük?!
Majd nyílt az ajtó és a szüleim kiléptek...Azonnal felpattantam.
-Kicsim...Nekünk mennünk kell.-Mondta anyu mosolyogva.
-Vigyázz magadra...-Motyogta apu.
-Ne aggódj, John...A lányotok a legjobb kezekben lesz.-Mosolyodott el az igazgatónő, majd mellém lépve átkarolta a vállam.Az érintése jéghideg volt és a hideg kirázott Tőle...
-Attól félek én is...-Morogta apu, majd megöleltük egymást, anyuval is, aztán Ők elmentek...Ez aztán a könnyes búcsú, nemde?!
-Nos...Gyere, Elena.Megmutatom a kollégiumot.-Mondta Mrs.Vartlock, majd elindultunk a folyosón, visszafelé.-A csomagjaid már ott várnak...
-Maga mióta az igazgatónő?-Kérdeztem érdeklődve, mellette lépkedve.
-Már...Régóta.-Felelte tömören.
-Mikor épült az iskola?-Kérdeztem.
1542-ben építette Vartlock-gróf, az én ük-ük-ük-ük nagybácsim.-Mosolyodott el.-És a birtoklása generációról generációra szállt...Míg végül el nem ért hozzám...-Mondta, majd egy lépcsőn elindult felfelé...
Nem is igazán néztem, hogy merre megyünk, csak mentem utána.Aztán végül megállt a folyosón egy ajtó előtt, amire az én nevem és még egy lány neve volt vésve...
-Ez az.-Mondta.-Érezd magad otthon, a szobatársad is nemsokára megérkezik.Csak a többiek vonattal jönnek.Ha valami gondod van, keress fel!-Mondta, majd el is sietett...
Különc egy nő.-Vállat vontam, majd benyitottam a szobába, ami kellemes meleg és barátságos volt...Vagyis...Ez nem is szoba volt, hanem egy hatalmas lakosztály...
Egy nagy nappaliszerűségbe csöppentem, amiben egy nagy, hosszú kanapé és két fotel volt.A falak világosak voltak.
Aztán nyílt egy boltív, amin át a konyhába jutottam.Nagy, jól felszerelt konyha volt.Visszamentem a nappaliba és láttam, hogy onnan nyílik négy ajtó...Az elsőn benyitottam, egy nagy fürdőszoba volt.Király!A második egy hálószoba volt, kék falakkal.Nem az én ízlésem, de a szobatársamnak jó lesz.A harmadik ajtó egy hatalmas gardróbot takart.Remek, lesz hely a ruháimnak...-Mosolyodtam el.
Aztán végül jött az utolsó szoba...Benyitottam...Egy lila falú, franciaágyas, szép szoba volt, nagy ablakokkal.Pont nekem való!Ez lesz az enyém!
A nappaliban lévő, hatalmas bőröndöket behoztam és elkezdtem pakolászni...Majd arra lettem figyelmes, hogy nyílik a bejárati ajtó.
Megjött a szobatársam!
Kimentem a szobából, hogy köszönjek a lakónak...
-Szia...-Mosolygott rám.-Te vagy Elena?!-Kérdezte.
-Te pedig Jessica.-Állapítottam meg, mire mosolyogva bólintott.
Aztán egyszerre szólaltunk meg: -Üdv itt!
És persze azonnal elnevettük magunkat...Király!Jó fej a szobatársam, lehet vele röhögni.Az igazgatónő is jó fej és a suli is gyönyörű és hatalmas...Mi kell még?!

Ismertető

Egy iskola, ami más, mint a többi.Varázslatok, rejtélyek és titkok, amik egy tizenhét éves, Elena nevű lányra várnak, hogy megfejtse Őket.
Ebben a blogban egy olyan történetet olvashatsz, ami két egymással harcban álló iskoláról szól.Elena emberként, mit sem sejtve a titkokból megy oda, hogy ott folytassa tanulmányait és, hogy a kollégium legyen az otthona.
De mikor egy nyílt nap alkalmából az ellenséges iskolából a tanulók átmennek a Vartlock Leány Középiskolába, Elena újdonsült lakóhelyére...
A lány élete teljesen felfordul, megismer egy fiút az ellenséges fiú iskolából, Steven-t, aki beavatja Őt a titkokba...
Lena teljesen kétségbe esik.Úgy érzi tartania kellene Steve-től, de a szíve mást súg...Titkon beleszeret a fiúba.
De hogy is találkozhatnának, ha a két iskola közötti erdő tiltott terület?!Hogy láthatnák egymást, ha nem léphetik át a határt?!
S Elena, a fiatal lány hogy birkózhat meg a tudattal, hogy körülötte vérre menő csata folyik, amit két teljesen külön faj folytat egymás ellen?!És melyik oldalra állhatna?!A családja, vagy a szerelme fontosabb?!