2011. április 13., szerda

2.Fejezet: A Napló

A nap folyamán megérkezett az összes diáklány, a tanárok és minden egyéb is.
Jess-szel nagyon jól összebarátkoztunk és épp most is vele sétálunk a nagy vacsoraterem felé, ahol ma este egy "ismerkedő est" lesz.
Kikötötték, hogy mindenkinek az iskola egyenruhájában kell lennie, szóval az röviden annyit tesz, hogy fekete szoknya, fehér ing, fekete blézer az iskola címerével hímezve a mell részen.És magassarkú.Ne kérdezzétek, hogy mostanában itt ez miért divat, hogy a lányoknak 10centis sarkú cipőben kell járnia...Még szerencse, hogy nagyon kényelmes.Sőt...Ez a legkényelmesebb magassarkú, amiben valaha is voltam!
-Amúgy...-Szólaltam meg a folyosón, Jess mellett lépkedve.-Te tudsz valamit erről a helyről meg a történelméről?
-Csak azt, hogy mikor épült meg ilyeneket...-Vont vállat.-De anyám...Adott egy nagy, régi naplót, ami még a dédimamámé volt...Leírt mindent erről a helyről meg ilyenek...De még nem volt időm beleolvasni.
-Oh...-Bólintottam.-Majd...Beleolvashatunk ha visszaértünk a szobába?
-Persze.-Bólogatott.-Úgy is akartam...
Megérkeztünk a terem bejáratához és beléptünk...
Egy csomó diák volt bent...Az asztalok körül, a falnál, mindenhol...
Beszélgettek és nevetgéltek.Egyesek ettek, ittak...
A tanárok és az igazgatónő is nagyon jól elvoltak...
-Hát...Ez valahogy nem az én köröm.-Húzta el a száját Jess.
-És az enyém sem...-Bólintottam ugyanolyan arckifejezéssel.
-Mi lenne ha...Nyúlnánk le egy kis kaját, piát, aztán visszavonulnánk a szobánkba és beleolvasnánk a naplóba?-Fordult felém.Bólintottam, majd az asztalhoz léptünk, vettünk egy rakat kaját egy nagy tálcára, üdítőt, aztán óvatosan kislisszoltunk a teremből...Remek, ismerkedő est letudva!
Visszamentünk a "lakosztályunkba".Bementünk Jess szobájába, felkapcsoltuk a villanyt, leültünk az ágyára és Ő meg előszedte a naplót...
Egy fekete, bőr kötéses, régies könyv volt.Kinyitottuk az első oldalnál...
-"Első Bejegyzés..."-Olvasta fel Jessica.-"Az Érkezés".-Rám pillantott, én meg bólintottam, hogy folytassa.-"Megérkeztünk Vartlock-ba és megjegyzem a hideg is kiráz ettől a helytől.És erre még a pletykák is rátesznek egy lapáttal.Az anyám ragaszkodott hozzá, hogy ide járjak, mondván, Ő is és a családunk egész női generációja is ide járt 1364-től kezdve...".
-Várj csak...-Állítottam meg.-Nekem az igazgatónő, Mrs. Vartlock azt mondta, hogy az iskola...
-1542-ben épült...De...Akkor...-Fejezte be helyettem a mondatot Jess.-Mi az a 168 év, ami...Szóval...Ha a családom női generációja ide járt már 1364-től...Akkor hogy épülhetett a suli 1542-ben?!
-Én...Nem tudom.-Ráztam meg a fejem.-De folytasd!-Böktem a könyvre.
-"A szobaosztás után kipakoltam a ruháimat és akkor érkezett meg a szobatársam, Brunhilde.Nagyon jól kijöttünk és megkedveltük egymást rövid időn belül.Már együtt mentünk az ismerkedő estre is, amin az igazgatónő, Mrs.Vartlock elmondta a köszöntőbeszédét.Még mindig utáltam ezt a helyet és nem akartam itt lenni.Az édesapám, a Drensen-be járt és Ő mesélt nekem a Vartlock-ról...Nem éppen meséket.Elmondta az iskola valódi célját, hogy mire akarnak minket tanítani.Ki akarnak képezni minket, hogy az iskola végére szívtelen szörnyetegek legyünk..."
-Ennyi?-Kérdeztem, mire Jess bólintott.-Szívtelen szörnyetegek?!Kiképezni?!Mire gondolhatott a dédid, Jess?!-Pillantottam rá.
-Nem...Nem tudom.-Vonta vállat.-De a nagymamám mesélte, hogy miután kikerült a dédi innen...Megőrült és...Bezárták egy idegszanatóriumba.Azt mondta, hogy...Teljesen szürreálisan viselkedett és valami...Vámpírokról meg vérfarkasokról, meg...A világ leigázásáról beszélt...-Motyogta.-Nem tudom...A Te szüleid nem meséltek a suliról?
-Nem igazán.-Ráztam meg a fejem.-Anyu ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjek, de apu...Nos...Ő nagyon ellenezte.És...Mikor aláírták a papírokat az igazgatónő irodájában én kint vártam őket és hallottam, hogy veszekednek...Apám valami olyasmit mondott, hogy..."Nem fogom hagyni, hogy a lányom magadfajta vérszívó legyen...".Ezt Mrs.Vartlock-nak mondta...Erre a nő meg valami olyat felelt, hogy én nagyon fontos ember leszek itt és hogy nem szabad a Drensenesekkel kapcsolatba lépnem, mert veszélyes...És le korcsozta őket...Nem értem...-Sóhajtottam.
-Nyugi...Úgy is rá fogunk jönni.-Tette a vállamra a kezét, majd összemosolyogtunk és Jess a következő bejegyzésre tért.-"Az idő borús ma.Gyászos a hangulat is az iskolában.Molly Spring hirtelen eltűnése nagyon felkavart mindenkit.Aztán...A lány eltűnése utáni éjszakán jött a hír, hogy megtalálták a holttestét-vagyis annak a maradványait-a Drensen és a Vartlock közötti erdőben.Mindannyian tudjuk, hogy kik tették...És ez nem is titok.A Drensen farkasai.Julia Vartlock, az igazgatónőnk ma ellátogat a Drensen-be, hogy beszéljen az igazgatóval, Kraven Drensen-nel.Mindannyian kíváncsiak vagyunk a fejleményekre, főként én és Brunhilde.Mi ketten legalább tisztán látjuk mi folyik itt.Gyilkosokat akarnak belőlünk csinálni.De most, hogy Molly-val ez történt szerintem Mrs.Vartlock kétszer is átgondolja, hogy mi lenne a helyes lépés..."
-Julia Vartlock?!-Vontam fel a szemöldökömet.-A mostani igazgatónőt is így hívják...-Állapítottam meg.
-Ez...Nem tuti összefüggés.-Rázta meg a fejét.-Mindenkit hívhatnak így...Gondolj bele...Egy női generációban hányszor lehet ugyan az a név?Akkoriban divat volt, hogy a lányokat az anyjuk után, a fiúkat, pedig az apjuk után keresztelnek...
-Igazad van...-Bólintottam.-De arra mekkora az esély, hogy a Drensen mostani igazgatóját is Kraven Drensen-nek hívják?!
-Jó...Mindegy.-Rázta meg a fejét.
-Én még mindig nem értem ezt...Miféle...Gyilkost akartak belőlük csinálni?-Pillantottam a könyvre.
-Nézzük csak...-Elmélkedett el Jess.-A dédim, mint mondtam idegszanatóriumba került...Azt hajtogatta, hogy "Nem akarok vámpír lenni...Nem leszek gyilkos!"...Ez egy összefüggés, nem?-Pillantott rám.
-De...De hát...Vámpírok?!A dédid...Elmegyógyintézetben volt...És lehet, hogy nem véletlen...Lehet, hogy tényleg megbolondult és...Ez is lehet egy magyarázat.Már persze nem akarlak megsérteni!-Fűztem hozzá gyorsan.-Nem bántásnak szántam...
-Persze, semmi gáz...Értem, hogy érted...-Bólintott egy apró mosoly kíséretében.
-Akkor oké...-Bólintottam.-Na...Most olvasom én.-Vettem át a könyvet és tovább olvastam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése