1.Fejezet: Érkezés

-Jaj anyu!-Öleltem meg mosolyogva az édesanyámat.-Nyugi már...Nem meghalni készülök.
-Jól van na...-Mosolyodott el.-Tudod, hogy nekünk ez milyen sokat jelent...Hogy ide jössz tanulni...Ahova én is jártam!-Ölelt meg ismét, majd elindultunk be, a hatalmas épületbe.
-Áh, maguk Travis-ék?!-Jött elénk egy fiatal férfi mosolyogva.Apám bólintott.-Már vártuk önöket!Kérem erre...-Indult el a lépcsőn, mi meg utánuk.
A Vartlock Leány Középiskolában vagyunk.Ez az iskola egy speciális suli.Gazdag, nemesi, vagy történelmi családok tagjai is ide jártak, itt tanultak, stb...És most én is itt fogok.
Megálltunk egy folyosó végében, egy nagy tölgyfa ajtó előtt, ami kinyílt...
Beléptünk és az asztal mögött egy fiatal, harmincas éveiben járó, gyönyörű nő volt...Csak nem Ő az igazgatónő?!
-Áh...Kate!-Mosolygott az anyámra a nő, majd felállt és kilépett az asztal mögül...
Oké, én nem olyan ember vagyok, aki leszól másokat az öltözködése alapján, de ez a nő...Nos...Jobban hasonlított egy prostira, mint egy igazgatónőre...
-Julia!-Mosolyodott el anyu, majd puszit váltottak a nővel.
-És persze John Travis...-Pillantott apámra szúrós szemekkel...-A Drensen növendéke voltál, nemde?
-Ahogy mondod, Julia...-Felelte apám kimérten.Nem vagyok hülye, így észrevettem, hogy apám és Mrs.Vartlock között elég éles feszültség van.Nemigazán kedvelik egymást...
-Végül pedig a lányotok...-Pillantott rám mosolyogva.-Szia!Julia Vartlock vagyok.Az igazgatónő.Mrs.Vartlock a diákoknak.
-Elena Travis...-Motyogtam halkan.A szemei...Teljesen megbabonáztak.Jég-kékek voltak és, mintha a vesémig látott volna...Szinte olvasott bennem...
-Örülök, hogy ide fogsz járni, Elena.Az édesanyád is remek tanítvány volt itt...És a legkedvesebb barátom.-Pillantott az anyámra.
-Én is örülök, hogy ide járhatok...Már sokat meséltek a szüleim erről a helyről...-Mosolyogtam félénken.
-Hát...Rendben.-Egyenesedett fel a nő, majd az asztalához lépett.-Itt van egy-két papír, amit alá kell írni a szülőknek.Elena!Itt az órarended, a tankönyveid és minden fontos dolog.Na meg persze az iskola házirendje.-Nyújtott felém két papírt, amit elvettem, aztán az asztalon lévő könyveket bepakoltam a táskámba.
-Kicsim...Kint várj meg minket.Mi addig aláírjuk a papírokat.-Mondta anyu, mire én kimentem.És leültem az ajtó melletti fa székre...
Hallgatagon bámultam magam elé.Kicsit ijesztő ez a nő...Nem is tudom miért, de mintha...Maga a halál lenne...Csak kicsit szerényebb formában...Ijesztő...-Megborzongtam, majd hangokra lettem figyelmes, amik bentről jöttek...
"Nem fogom hagyni, hogy a lányom magad fajta vérszívók között legyen."-Ez apám hangja volt...Tisztán hallottam.
"John!Te is tudod, hogy muszáj ide járnia..."-Ez pedig anyu volt.
"Nem mondok le Róla.Elena nagyon fontos ember lesz itt.Nem szabad elmennie...És...Még véletlenül sem lenne szabad a másik iskolával kapcsolatba lépnie...Veszélyes...Azok a korcsok..."-Mrs.Vartlock-nak elég gúnyos hangja volt, amin meglepődtem.
"Vigyázz a szádra, Julia!"-Ez ismét apu volt, de a hangjára alig ismertem rá...Fenyegető volt és ijesztő...Mi ütött beléjük?!
Majd nyílt az ajtó és a szüleim kiléptek...Azonnal felpattantam.
-Kicsim...Nekünk mennünk kell.-Mondta anyu mosolyogva.
-Vigyázz magadra...-Motyogta apu.
-Ne aggódj, John...A lányotok a legjobb kezekben lesz.-Mosolyodott el az igazgatónő, majd mellém lépve átkarolta a vállam.Az érintése jéghideg volt és a hideg kirázott Tőle...
-Attól félek én is...-Morogta apu, majd megöleltük egymást, anyuval is, aztán Ők elmentek...Ez aztán a könnyes búcsú, nemde?!
-Nos...Gyere, Elena.Megmutatom a kollégiumot.-Mondta Mrs.Vartlock, majd elindultunk a folyosón, visszafelé.-A csomagjaid már ott várnak...
-Maga mióta az igazgatónő?-Kérdeztem érdeklődve, mellette lépkedve.
-Már...Régóta.-Felelte tömören.
-Mikor épült az iskola?-Kérdeztem.
1542-ben építette Vartlock-gróf, az én ük-ük-ük-ük nagybácsim.-Mosolyodott el.-És a birtoklása generációról generációra szállt...Míg végül el nem ért hozzám...-Mondta, majd egy lépcsőn elindult felfelé...
Nem is igazán néztem, hogy merre megyünk, csak mentem utána.Aztán végül megállt a folyosón egy ajtó előtt, amire az én nevem és még egy lány neve volt vésve...
-Ez az.-Mondta.-Érezd magad otthon, a szobatársad is nemsokára megérkezik.Csak a többiek vonattal jönnek.Ha valami gondod van, keress fel!-Mondta, majd el is sietett...
Különc egy nő.-Vállat vontam, majd benyitottam a szobába, ami kellemes meleg és barátságos volt...Vagyis...Ez nem is szoba volt, hanem egy hatalmas lakosztály...
Egy nagy nappaliszerűségbe csöppentem, amiben egy nagy, hosszú kanapé és két fotel volt.A falak világosak voltak.
Aztán nyílt egy boltív, amin át a konyhába jutottam.Nagy, jól felszerelt konyha volt.Visszamentem a nappaliba és láttam, hogy onnan nyílik négy ajtó...Az elsőn benyitottam, egy nagy fürdőszoba volt.Király!A második egy hálószoba volt, kék falakkal.Nem az én ízlésem, de a szobatársamnak jó lesz.A harmadik ajtó egy hatalmas gardróbot takart.Remek, lesz hely a ruháimnak...-Mosolyodtam el.
Aztán végül jött az utolsó szoba...Benyitottam...Egy lila falú, franciaágyas, szép szoba volt, nagy ablakokkal.Pont nekem való!Ez lesz az enyém!
A nappaliban lévő, hatalmas bőröndöket behoztam és elkezdtem pakolászni...Majd arra lettem figyelmes, hogy nyílik a bejárati ajtó.
Megjött a szobatársam!
Kimentem a szobából, hogy köszönjek a lakónak...
-Szia...-Mosolygott rám.-Te vagy Elena?!-Kérdezte.
-Te pedig Jessica.-Állapítottam meg, mire mosolyogva bólintott.
Aztán egyszerre szólaltunk meg: -Üdv itt!
És persze azonnal elnevettük magunkat...Király!Jó fej a szobatársam, lehet vele röhögni.Az igazgatónő is jó fej és a suli is gyönyörű és hatalmas...Mi kell még?!